Amikor Budapest új (vagy régi, de még nem próbált) helyeit csekkolom, akkor mindig üde színfoltot jelent számomra, ha valami egészen extrával találkozom. Persze megvan a kedvenc kategóriám: a hamburgeres helyek. Azonban ebből már rengeteg nyílt Budapesten, amelyek között már annyi a kiemelkedő is, hogy egyre nehezebb, már-már lehetetlen egy szűkebb toplistát összeállítani. Ami ezen felül plusz öröm, hogy ezek a helyek nem csak a Király-Kazinczy tengelyen mozognak, hanem az egész város terítve lett minőségi hambizókkal.

Ha valaki kapásból ki akar tűnni az egyre bővülő kínálatból, annak kis túlzással a struccburger sem elég. (Azért a School Bus húsforrás újítása elég baró, no meg kimagasló koncepció+alapanyag+vendéglátás trióval persze örökké ki lehet emelkedni a mezőnyből, mert ilyenből sosem lesz elég.)
A Gombro’c nevű gombócozónak (ez egy új szó, nem?) sikerült átugrania a lécet, már ami a nóvumot illeti. A kínálat-koncepciót elnézve az újhullámos palacsintázók jutottak eszembe elsőre, és reménykedtem, hogy sikerült túlszárnyalni a Nagyi Palacsintázója szintjét, ami amúgy korrekt helynek mondható, és 5-6 éve még elégnek is bizonyult, azonban most inkább egy Bank3 stílusban reménykedtem.

Ez külcsínyre nem sikerült, ami nem is probléma: a gombócozó a Ráday utca környékén van, de itt nem a turisták, vagy a bankárok lesznek a fő vendégek, inkább kb. 2 percnyire található Corvinus hallgatói, valamint a környék többi huszonéves egyetemistája. (+/-10 év)

Megérkezve a helyre picit az a félelmem támadt, hogy egy Töltő méretű helyre kell bepréselődnöm a többi vendéggel, azonban egy lépcsőn leérve a pincehelyiségben rendezték be az éttermet.
Ottlétemkor is főleg a korábban prognosztizált korosztály tartózkodott a helyen, akik többsége 1-2 gombócot fogyasztott, amely mennyiség szerintem az átlagos fogyasztás lesz a többség számára.
A rendelés előtt még én sem gondoltam volna, hogy ennyi is bőségesen elég lehet, így az édességsor kipróbálására máskor kell visszatérnem.

Rátérve a menüsorra: kétféle gombócot lehet kapni, sósakat és édeseket – egyaránt 650 Ft/darab áron -, jelenleg az alábbi a menüsor:

Én 2 sósat kértem, és pozitívum, hogy megkérdezték, tehetik-e egy tányérra. Azért még mindig nem az az általános, hogy egy ilyen választási lehetőséggel megkínálják a vendéget ebben az árkategóriában.
Az egyik választásom a „kacsacomb csipkebogyó mártással” volt, amelynek erőssége a hús volt. Omlós, kellően szaftos, de nem zsíros kacsahús volt, külön is élmény volt ízlelgetni. A tészta csak elsőre tűnt bizarrnak ebben a formában, a harmadik falatnál már túlestem azon a sokkon, hogy egy sós főétel külső rétege az enyhén nyúlós, megfelelően tömör, vastagságában is eltalált a „bunda”.
A csipkebogyó mártás ellenben lehetett volna sűrűbb és kevésbé édes. Az, hogy meleg volt, talán az egyetlen pozitívuma.

A másik gombóc a currys csirke korianderes sajtmártással volt. Miután az elsővel felvezettem magam, ettől reméltem egy újabb szint megtapasztalását, egy újabb csavart, ami az ízvilágot illeti. Ez sajnos elmaradt, ami főleg a külsejének tudható be, de itt nem a látványára gondolok. A kellemesen fűszerezett húst ennél is ki kell emelnem, azonban a tésztát borító sárga curry rontotta az összképet. Ami egy szószban kellemes tud lenni, itt jelen esetben inkább zavaró volt. A száraz curryporon csak a korianderes sajtmártás tudott volna segíteni, számomra azonban ez sem volt megnyerő. Szerintem jobban passzolt volna valami más típusú szósz az ételhez, inkább ide kellett volna egy hígabb változat, ami a száraz curryt felszívja. Összességében ugyan ezt sem mondom rossznak, csak ezt a blogot sem azért hoztam létre, hogy hamis szavakkal áradozzak minden új helyről, csak azért, mert jóllakottan távoztam onnan.

A többi ízkombináció miatt mindenképpen visszatérek, és ha nem telítődök el kettőtől, tuti rácsaptam volna egy édes verzióra már elsőre is.
Rákérdeztem távozáskor: a jelenlegi ízek állandóak maradnak a terveik szerint, viszont szezonális kínálattal is készülnek a továbbiakban. Amennyiben ezt meglépik, az újabb plusz pont a helynek. Szerintem jogos elvárás, hogy ha visszatérő vendégeket akar magának szerezni egy étkezde, akkor az állandó kínálatot felül muszáj időnként új ízeket is étlapra tűznie.

Arra még kitérek, hogy amennyire különleges a jelenlegi piacon az ételkínálatuk, úgy volt szintén egyedi a tálalás. Maga a tál elég extrának mondható a street food kategóriában, amihez a szósz egy kis műanyag pohárkában szürreálisnak tűnik. Majd jön a középutas extra, a praktikum házasítása a felsőközép kategória felé való kacsintgatással: a színes, keményműanyagból készült eldobható evőeszközök.

A helyet kipróbálásra ajánlom, főleg az említett célközönség számára.

Cím: Budapest, Erkel u. 3, 1092
Honlap: http://www.gombroc.hu/