Érdekes, hogy nem egy vidéki kockásabroszos étteremben, hanem egy budapesti street foodos helyen tudom csupa nagybetűvel leírni, hogy ez az, ami a VENDÉGLÁTÁS.

Amikor először, tavaly novemberben ettem Szabó Győző éttermében, akkor is meglepődtem egyből több dolgon is. Nem az első napokban mentem, mégis ott volt a pult mögött, ami azért volt furcsa, mert előzetesen azt képzeltem, ő „csak” a tőkét, az ötletet és a nevét adja az egészhez. Ezzel szemben lelkesen magyarázta a teljesen egyedi koncepció alapján készülő „magyar sushi” leírását mindenkinek, aki csak egy másodpercre is megállt a kirakatnál. Most, márciusban újra tesztelve a helyet ugyanezt az elánt tapasztaltam, tehát nem fogyott el a lendület, sőt! Pont olyan serényen hordta ki a vidáman elkészített steambookat az asztalokhoz, miközben továbbra is igazi élvezettel írta le a különböző féle rizsgombócokat az érdeklődőknek. Habár színész, látszódott rajta, hogy őszinte élvezettel csinálja ezt az éttermet; miközben az alkalmazottak szintén ezzel a mentalitással bírtak.

Ahogyan az éttermekből és kocsmákból is egyre jobb a kínálat, úgy szaporodnak a különböző gasztroesemények is Magyarországon és kiemelten Budapesten. Sajnos velejárója ennek a trendnek, hogy a vadhajtásból is egyre több van, valamint félresiklások is megtörténtek - pl. Sörfesztivál(ok).

A Vince Budapestre nagy elvárásokkal mentem, a helyszínre, a belépő árára és egy barátom ajánlására alapozva. Amikor pedig kijött a 7. alkalommal megrendezésre kerülő esemény kiállítóinak a listája is, éreztem, valószínűleg nem ér csalódás.

Amikor Budapest új (vagy régi, de még nem próbált) helyeit csekkolom, akkor mindig üde színfoltot jelent számomra, ha valami egészen extrával találkozom. Persze megvan a kedvenc kategóriám: a hamburgeres helyek. Azonban ebből már rengeteg nyílt Budapesten, amelyek között már annyi a kiemelkedő is, hogy egyre nehezebb, már-már lehetetlen egy szűkebb toplistát összeállítani. Ami ezen felül plusz öröm, hogy ezek a helyek nem csak a Király-Kazinczy tengelyen mozognak, hanem az egész város terítve lett minőségi hambizókkal.

Ha valaki kapásból ki akar tűnni az egyre bővülő kínálatból, annak kis túlzással a struccburger sem elég. (Azért a School Bus húsforrás újítása elég baró, no meg kimagasló koncepció+alapanyag+vendéglátás trióval persze örökké ki lehet emelkedni a mezőnyből, mert ilyenből sosem lesz elég.)
A Gombro’c nevű gombócozónak (ez egy új szó, nem?) sikerült átugrania a lécet, már ami a nóvumot illeti. A kínálat-koncepciót elnézve az újhullámos palacsintázók jutottak eszembe elsőre, és reménykedtem, hogy sikerült túlszárnyalni a Nagyi Palacsintázója szintjét, ami amúgy korrekt helynek mondható, és 5-6 éve még elégnek is bizonyult, azonban most inkább egy Bank3 stílusban reménykedtem.